Bezár / Close

 

Workshop/Kísérleti munka
Film –Theatre-Performance /
Filmszínházi előadás

Der Waldkönig
Samu GRYLLUS

 

Date/Időpont:
Monday, 20 November, 9 pm / November 20. (H) 21h
Venue/Helyszín : Flórián Műhely
Duration/Hossz : 60 min / cca. 60 perc
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Directed by/Az Erdő királya című filmet rendezte:
Szabolcs TOLNAY
Cameraman/Operatőr :
Sándor CS NAGY
Conducted by/Vezényel :
Konstantin ILJEVSKIJ
Music composed by/Zenéjét írta:
Samu GRYLLUS
Performers/Előadók :
Gábor BIZJÁK - horn/kürt
Matthias ERMERT - turntables/lemezjátszók
Wei-ya LIN - viola/brácsa
Zsófia MÉSZÁROS - saxophones/szaxofonok
Based on the works of Slobodan TISMA/ Slobodan TISMA művei felhasználásával készült
- -

Supported by/Támogatók: NKA, Fővárosi Önkormányzat, Flórián Műhely- - - - - - - -

 

Der Waldkönig /film theatre performance Our performance, while trying to be faithful to the relation of drama and music – in which according to the famous theoretician Béla Balázs drama follows music – remembers the era when the projected image was accompanied by live music. Szabolcs Tolnai’s black and white film based on the short stories of the Serbian writer Slobodan Tisma provides excellent basis to this interesting experiment.

 

A filmszínház zenekara legfeljebb külsô magyarázatot fûzött a jelenethez, mint valami szövegen kívüli lábjegyzetet. (…) A hangosfilmen nem a zene kíséri majd a drámai cselekményt, hanem a dráma a zenét. A történés a zene következménye lesz!"
(Balázs Béla 1930)
Elôadásunk igyekszik hû maradni a dráma és hang így meg jövendölt viszonyához, mégis emlékezni azokra az idôkre, amikor a filmszalagon még nem volt hangsáv, vagyis a film vetített képe és a mozi terében elhelyezkedô zenészek nyújtotta élmény egysége jelentette a film színházat. Kiváló anyag ehhez Tolnai Szabolcs fekete-fehér filmje, amely Slobodan Tisma szerb költô írásai alapján született, fôhôse egy Szerbiában élô visszavonult opera énekes, aki a lakótelepi szobájában és a környezô kis erdôben párhuzamosan létezik. Az erdô a legvadabb operai szerepvágyainak otthona, míg szûkszobáját kitöltik a bolyongó képzeletét folytonosan tápláló fekete hanglemezek hangjai. Az értelem kiküszöbölése, menekülés az opera érzelmektôl telített világába a túlélés záloga lehet, mialatt a város körül is folyik az értelmetlen háború.
„A hanglemez, a zenei gondolat, a kotta, a hanghullámok
ugyanabban a belsô leképezési viszonyban állnak egymással, mint ami a nyelv és a világ között fenn áll."
(Ludwig Wittgenstein)