In the centre of our experiment there is the man. The human sacrifice, the human shame, the human apprehension, the human shine. It is a performance deeply rooted in the cultural-sacral ideas, in an ideology in the centre of which there is the man. The enlargement of vibrations and indifferent motions are paralleled with the mechanism of the media, when they focus on the smallest details generating earthquakes from minor vibrations.

A kísérlet középpontjában az ember áll. Az ember áldozata, az ember szégyene, az ember dicsősége, az ember félelme, az ember fénye. A test kitartása és ellenállása, alapvetően fizikai és szakrális áldozatisága áll kontrasztban a szellemi, köznapi kultúra könnyed súlytalan valóságával. A rezgések és a jelentéktelen mozdulatok óriásira nagyítása, párhuzamban a médiavilág hasonló jelentéktelen rezgésekre ugró és földrengést generáló mechanizmusával.

A performance egy kulturális, szakrális eszmerendszerhez kötődik, a reneszánszhoz, mint az embercentrikus gondolkodás európai kezdetéhez.                

A színpadon egyházi attribútumok, jelképek médiatranszformációi jelennek meg: ahogy mindennapjainkban az álvalóságot gyártó média és gazdasági hatalom kiszorítja az egyházi és kulturális eszmekör több ezer éves örök gondolatait.