Where is the march between reality and fiction, is there any or must we separate these two levels? These are the main questions that Andrea Bozic’s performance ask in a really striking and sophisticated way. There are a man and a woman who feel and sometimes also see each other, but they don’t know how to establish physical contact. The time and an eternally changing space stand in their way. A performance about love and ghosts, based on a scene from the world famous Michelangelo Antonioni’s film Blow Up.

Andrea Bozic is a Croatian choreographer based in Amsterdam. She earned a degree in Comparative Literature and English language in Croatia and completed dance studies at the School For New Dance Development in Amsterdam. Her work is mainly cross disciplinary and includes performance, installation and short film. She has presented her own work and collaborated with video artists, sound artists and makers in Holland, Belgium, Slovenia, Germany and Croatia. She is interested in research and reflecting on performance practice and is the artistic leader of an agency for promotion, development and research into hybrid and new media work based in Amsterdam.

Mi történik?

Mindnyájunkkal megesett már, hogy egy történet felidézése közben elbizonytalanodtunk, az igazságot meséljük-e, vagy agyunk cserélt csak fel illetve meg bizonyos részleteket. Az is gyakran elofordul, hogy reggel az ágyból kikelve, nem tudjuk biztosan megmondani, álmodtuk-e, hogy kimegyünk egy pohár vízért vagy valójában is így történt. Ennél is furcsább viszont az, hogy sokszor hosszas fejtörés után sem tudjuk megoldani az efféle dilemmákat. Ilyenkor egyet tehetünk: gyorsan lezárjuk a palackot, és visszaküldjük a szellemet oda, ahonnan jött. Nagyobb a baj akkor, amikor valaki a világ vagy saját maga létezésében kezd el kételkedni. Ezzel az érzéssel már nehezebb megbirkózni.

Hol válik el valóság és fikció, elválik-e, vagy el kell-e egyáltalán választani? Ezekre a kérdésekre keres magyarázatot rendkívül frappáns és elgondolkodtató módon Andrea Bozic koreográfiája. Adott egy férfi és egy no, akik ugyan érzik és sokszor látják is egymás jelenlétét, a másikat megérinteni, kapcsolatot teremteni azonban nem tudnak. Az ido és egy örökké változásban lévo tér könyörtelenül útjukba áll. Performansz szerelemrol és szellemekrol, melyet a nemrég elhunyt Michelangelo Antonioni Nagyítás címu filmjének egyik jelenete ihletett.

A horvát származású koreográfus összehasonlító irodalomból és angol nyelvbol diplomázott szülohazájában, majd Amszterdamban folytatott tánc tanulmányokat, ahol azóta is él. Bozic muvészeti ágakon átívelo munkái valahol a performansz, az installáció és a rövidfilm határán mozognak. A koreográfus saját projektjei mellett rendszeresen muködik közre holland, belga, szlovén, német és horvát hang-, és videómuvészekkel. Alkotói munkáján felül Bozic egy amszterdami hibrid és új média promóciós, fejleszto és kutató intézet muvészeti vezetojeként performansz kutatással és elmélettel is foglalkozik.