Symbiotica is a personal biomythology; of a woman merged with roots, horns and rocks, a chimeralike hybrid beast. Objects extending from the body create tangible manifestations of the invisible and shifting relationships between the self and surrounding environment.

An investigation of the blurred boundary of the skin, where at a micro level we see the fusion of ourselves and surrounds. And of symbiosis with the body's inhabitants, such as mitochondria, which perform essential operations of energy production for our being, but with differing DNA exist as cohabitants of the non-self.

Symbiotica is a visual poetry of the symbiosis between organisms, a story told through performance art, live sound and stop-animation. Projections tattoo the body and space with the transformation of ephemeral art works; drawings on the pavement, carvings in ice, in a constant state of flux.

Julia Orlando Adzuki is an Australian artist, working with textiles, performance art, ice and snow sculpture, stop-animation and installation. She is fascinated by the ephemeral, natural decay and body relative form; using art making as a way of navigating personal history, known or invented. In recent years she has made ice and snow installations in Norway, Greenland, Quebec and Australia, Icehotel in Sweden and Icebars in Milano & London. Julia is currently developing performance art works in Budapest.

Symbiotica egy személyes életmítosz. Főszereplője egy gyökerekből és kőből kinövő kiméraszerű hibrid bestia szarvakkal. A testnek ezek a meghosszabbításai az én és a külvilág láthatatlan és örökké változó kapcsolatának kézzelfogható megnyilatkozásai.

A darab vizsgálatot folytat arról a bőr felületén lévő elmosódott határvonalról, mely egy átmeneti szintet képez valahol köztünk és a környezet között. A kísérlet tárgya még a bennünk élő organizmusok együttélése és működése, úgy mint a mitokondrium, amely a létünkhöz elengedhetetlen energiát szolgáltatja. Symbiotica vizuális költemény organizmusok szimbiózisáról, egy történet performanszban elmesélve, élőzenével és stop-trükkel készített animációval. A vetítések múlékony műalkotásokként hagynak nyomot a testen és a térben, és természetüket állandóan változtatva úgy tűnnek el idővel, ahogy a krétarajzok a kövezeten vagy a jégből faragott szobrok.

Az Ausztráliából származó Julia Orlando Adzuki textiltervezéssel, performansszal, jég- és hószobrászattal foglalkozik. Művészetének alappillérei az illékony idő, a természet múlása és a testhez kapcsolódó formák. Az alkotást valós vagy kitalált személyes történetek megírásaként fogja fel. Az elmúlt években jég és hó installációkat készített Norvégiában, Ausztráliában, Quebecben és Grönlandon, egy jéghotelt Svédországban, illetve jégbárokat Milánóban és Londonban.